óvás
óvás főnév -t -ok, -a
1. (választékos) Az óv (1–2) igével kifejezett cselekvés, magatartás, ill. az a cselekvés, hogy vkit, vmit óvnak, oltalmaznak, véde(lmez)nek; oltalmazás. Bajtól, betegségtől, erős hidegtől, kártól, veszélytől való óvás; a fiatal állatoknak, a betegnek, a gyermekeknek az óvása; a juhok óvása a farkastól, a tolvajoktól; a falu óvása az árvíztől. || a. (átvitt értelemben, választékos) Az óv (1b) igével kifejezett magatartás, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit óvnak vkitől, vmitől; intő, védő figyelmeztetés, intés. A rossz társaságtól való óvás; a gyermekek óvása a mély víztől. Mit sem használt az óvás, vakon rohant vesztébe.
2. (hivatalos, választékos) Tiltakozás vmely jogtalan v. sértő, bántó cselekedet, kifejezés ellen, rendsz. vmely elvre v. szokásra való hivatkozással. Óvást emel; óvást → tesz; óvással él vmi miatt v. ellen. Óvást teszek a lázadó cím ellen. (Madách Imre) || a. (hivatalos) Hivatalos tiltakozás vmely jogsértés ellen. Mielőtt alispán úr kérdésére felelnék, kénytelen vagyok óvást tenni rögtöni elfogatásom ellen. (Jókai Mór) || b. (jogtudomány) <Szocialista államban> olyan perorvoslat v. jogorvoslat, amellyel az ügyész élhet. Az elsőfokú bíróság határozata ellen az ügyész óvást jelentett be. || c. (sport) A megóv (3) igével kifejezett eljárás. Óvást nyújt be a mérkőzés eredménye ellen. A versenybíróság elfogadta az óvást. || d. (ritka, irodalmi nyelvben, tréfás) Tiltakozás vmely kellemetlen gyanúsítás ellen. Jó előre óvást tészek, Hogy amit most elbeszélek, Nem én költöm…! | Ez megtörtént … Valójában! (Tompa Mihály)
3. (jogtudomány, kereskedelem, 1945 előtt) Az óvatol igével kifejezett cselekvés, eljárás; közjegyzői v. bírói okirat kiállít(tat)ása arról a tényről, hogy tulajdonosa a váltót lejáratkor fizetés végett eredménytelenül mutatta be az intézvényezettnek, elfogadónak v. a kibocsátónak; óvatolás. Az óvás a visszkereset alapja. || a. (jogtudomány, kereskedelem, 1945 előtt) Az erről kiállított okirat; óváslevél. Felvétette az óvást a közjegyzővel.
Szóösszetétel(ek): óvástétel; óvástevő.
óvási.
