óvó
óvó melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -lag (választékos)
1. Olyan, aki, ami óv, megvéd (1, 2) vkit vmitől. A gyermekét óvó anya. A férfi óvó karját a lány elé tartotta.
II. főnév, jelzői használat(ban) <Ma csak ebben a szókapcsolatban, főleg megszólításban gyermekek részéről:> Óvó néni: óvónő. Óvó néni, kérem szépen, tessék kiengedni! Az óvó nénitől tanultuk ezt a verset.
Szóösszetétel(ek): 1. óvóeszköz; 2. kisdedóvó.
