ózon
ózon főnév -t, -ja, (ritka, régies) ozon (csak egyes számban)
(vegyi ipar) Az oxigénnek elektromos kisülés hatására keletkező háromatomos módosulata: sajátos átható szagú gáz; erős oxidáló, fertőtlenítő hatása van (O3). Villámcsapáskor erősen érezhető az ózon illata. || a. (választékos) Pormentes, tiszta, éles hegyi v. erdei levegő. Teleszívta tüdejét fenyőillattal, ózonnal. [Zsolt] újra kinyitotta pilláit, hogy teljességében szívhassa be az ég felséges kék ózonát. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): ózonfejlesztő; ózonillat; ózonréteg; ózonszagú; ózontartalom.
ózonos; ózonoz.
