öblös
öblös melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <tárgy>, amelynek kerekdeden kidomborodó v. homorúan hajló fala (nagyobb) üreget alkot, v. amelyben üreg van. Öblös csupor hordó, kancsó, kupa. Elővette a pipaszurkálót, kitisztogatta öblös pipáját. (Eötvös Károly) Az öblös bőrtarisznyából kirakott mindent: kenyeret, kulacsot, fegyvereket. (Gárdonyi Géza) || a. Olyan <ülőhely>, amelynek ülése, támlája és karfái mély homorulatot alkotnak. Öblös szék. Késő költözködők cipeltek Puha, öblös karszékeket. (Tóth Árpád) Ilona majd elveszett az öblös fotelben. (Babits Mihály) || b. (ritka) Tágra nyitott, kerekre tátott <száj>. Isten hozott … – kiáltott … kitátott, nagy, öblös szájjal Álmos. (Tolnai Lajos)
2. (ritka) Széles, tágas, boltozatos. Az ablak öblös része. Vára öblös teremében | Jár alá s fel bajnok Pázmán. (Arany János)
3. (ritka) Olyan, ahol v. amelyben öböl van. Öblös tengerpart. Itt öblös a folyó.
4. (átvitt értelemben) Olyan mély és erős <hang>, amelynek sajátos színét vmely üreges hangforrás rezonanciája adja. A tuba öblös hangja. Megszólalt öblös basszusán. Öblös hangját kieresztette. (Mikszáth Kálmán) Nesztor öblös szózatára Mély csönd felel. (Juhász Gyula) A toronyóra búgó, öblös hangját sokszor hallottam. (Karinthy Frigyes) || a. Öblös szólamok: nagy hangon mondott, üres frázisok.
öblösít; öblösség.
