öcs
öcs [öccs v. öcs] főnév (öcsöt) [öccsöt] (rendsz. birtokos személyraggal:) öcsém [öcsém] v. (tájszó, régies, tréfás) ecsém [ëcsém v. ecsém] öcséd [öcséd], öccse [e], öcsénk [öcsénk], öcsétek [öcsétëk], öccsük
1. Fiatalabb fivér <idősebb testvéréhez való viszonyában>. Vkinek édes öccse; öcséd és bátyád. Öcsém két évvel fiatalabb, mint én. Az utolsó időkben szinte megfelejtkeztek a derék „öcs”-ről. (Kaffka Margit) Leszállva a vonatról azonnal elhajtattam öcsémhez, | ki orvos a vidéken. (Kosztolányi Dezső) || a. Fiatalabb férfi rokon, kül. unokaöcs. Bemutatom az öcsémet, apáink fivérek voltak. Látod-é néném, micsoda jó philosophus öcséd vagyon? (Mikes Kelemen) A béke Te voltál, nagybátyám, … | Egész Szatmárból integetsz felém: | „Isten hozott, szerelmetes öcsém!” (Szabó Lőrinc)
2. (bizalmas) Öcsém!: a) (ritka) <(tegező) megszólításként a beszélő részéről ifjabb (unoka-) fivéréhez>. [István öcsémhez.] E néhány sorral érd be most, öcsém. | Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete. (Petőfi Sándor); b) <idősebb személy részéről (tegezve v. magázva) bizalmasan v. fölényeskedőn (ismeretlen) fiatalabb férfihoz (gyak. gúnyosan ecsém alakban)>. Öcsém, → agyagos; öcsém, → facsiga. Kedves öcsém, értesítlek, hogy… Hogy hívnak, öcsém? Hová való, édes öcsém? Lódulj innen, öcsém, ha jót akarsz! Szép öcsém, be nagy kár, Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál. (Arany János) Ki fia vagy, ecsém? – kérdi egyszeribe. (Vajda János) Eredj előre, világíts a gyertyával! Te pedig vigyázz, öcsém (ez a szolgabírónak szólt), hogy ez a fickó valamit addig el ne lopjon. (Mikszáth Kálmán)
3. (népies, régies) Nő fiatalabb nővére, húga. Mária … rajta volt, hogy az öccsét, Annát minél elébb konty alá kerítse. (Jókai Mór) Mária az öccséhez, Széchy Évához jött lakni Murányba. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): kisöcs; testvéröcs; unokaöcs.
