őgyeleg
őgyeleg [e-ë] tárgyatlan ige ..lgek, -tem, ..lgett [ë, e, ë]; őgyelegni v. (tájszó) ..lgeni [e]; -jen [ë]
<Személy> cél és terv nélkül, gyak. bámészkodva, ide-oda jár, kószál. Egész délután a vásárban őgyelegtek. Folyton a lány lakása körül őgyelgett. Abbahagyta a tanulást, … és már kora délelőtt a Mányoki-ház körül őgyelgett. (Krúdy Gyula) Őgyelegtem az utcán, nézegettem a kirakatokat. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: előgyeleg.
őgyelgés; őgyelgő.
