öklelődik
öklelődik [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) öklelődzik ..őddzék (..őddzön) öklelőzik ..zzék (..zzön)
1. <(Több) szarvas állat> egymást öklelve, döfködve viaskodik. Öklelődnek a kosok. Öklelődik a marha. Az ökörnek nagy szarvai csak öklelődni valók. (Vas Gereben)
2. (ritka) <Személy> úgy verekszik, hogy öklével döfköd. Az ember nem engedé sebét beköttetni, … sebesült karjával öklelődzött. (Jókai Mór) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Lovagi tornán, bajvíváson> dárdát, kopját v. lándzsát használva mérkőzik. Duna szigetében öklelődzik egy cseh. (Arany János)
öklelődés; öklelődő.
