ökör
ökör főnév ökröt, ökre [e]
1. Kifejlett (3–4 éves v. idősebb), herélt, rendsz. igavonásra haszn. szarvasmarha. Cifra ökör; → címeres ökör; fehér, hizlalt, igás, magyar, tarka ökör; az ökör farkánál ← áll v. jár; hat ökrön v. hat ökörrel szánt; ökrökkel hord; (átvitt értelemben, túlzó) hat ökörrel sem: a legnagyobb erővel sem, semmiképpen sem. Hat ökörrel sem lehet elvinni egy előadásra. (szójárás, bizalmas) Ökör iszik ← magában. Csak az ökör következetes ←. Ezer juha járkál a hegyeken, Ezer ökre hízik a kövér réteken. (Csokonai Vitéz Mihály) Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. (Petőfi Sándor) Az ökör a kísérő társa a gazdának. Ők együtt sétálnak a falu utcáján végig, ki a mezőre és vissza. (Móricz Zsigmond) Mondd, mit érlel annak a sorsa, | akinek öt holdja terem; … | s igája nem zörög, sem ökre | nem bőg elnyújtva – nincs neki … (József Attila) || a. Ez az állat megnyúzva és egészben való megsütésre előkészítve. Ökröt süt. Szóláshasonlat(ok): olyan nagy tüzet raktak, hogy ökröt lehetne rajta v. nála sütni: nagyon nagy tüzet raktak; (túlzó) olyan éhes, hogy megenne egy ökröt: nagyon é. A konyha udvarán egy nagy, hízott ökör forgott a nyárson. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, régies, durva) Vkinek fia, nemzetsége, fajtája. Kelemen diák méregbe jött. – Hát te ki ökre vagy? kiálta. (Jókai Mór)
3. (főleg állítmányként) (átvitt értelemben, durva) Rendkívül buta személy. Micsoda ökör vagy! Ezt az ökröt! Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot. | Majd írok önnek szépeket … Ugy elbámul belé, ha él | … praeceptorom, Ki azt mondá, ökör vagyok. (Arany János) Hagyjatok nekem békét. Ökör vagyok én ahhoz … Én csak az egyenes, kitaposott utakat ismerem. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, durva) <Vmilyen ügyben, fontos kérdésben> meggondolatlanul, egészen ésszerűtlenül cselekvő, viselkedő személy. Hogy lehetett olyan ökör, hogy ilyesmibe belement? || b. (átvitt értelemben, durva) <Indulatos rendreutasításban:> az, aki másokkal otrombán, faragatlanul viselkedik. Mit taszigál, maga ökör? || c. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, durva) Olyan <személy>, aki ökör (3) módján viselkedik, jár el. Oh, az az ökör Fadgyas, hogy forgatja a szemeit. (Tolnai Lajos)
Szólás(ok): (népies) ökör alatt is borjút keres: hallatlanul kapzsi, mindenből hasznot akar húzni; ld. még: malac.
Szóösszetétel(ek): 1. ökörbélyeg; ökörborjú; ökörbőr; ökörfark; ökörfej; ökörfű; ökörgulya; ökörhajcsár; ökörhajtás; ökörhajtó; ökörhal; ökörhát; ökörhizlaló; ökörhúgy; ökörhús; ökörigázás; ököristálló; ökörjárom; ökörnyelv; ökörnyom; ökörpásztor; ökörrúgás; ökörszarv; ökörszemű; ökörtinó; ökörvásár; 2. hatökör.
ökröcske.
