ölbeli
ölbeli melléknév (ritka)
Olyan <kisgyermek>, aki még nem tud járni, s ezért gyakran ölben tartják, ölben hordozzák; karonülő. Mikor a gyermek beszélni tanul, olyan jólesik az anyának, ha egy szót, csak ennyit, hogy „anyám” megtaníthat neki … Az elítélt nő ezt sem tette soha. Még ölbeli gyermeke sem hallotta szavát. (Jókai Mór) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <kisgyermek v. kisebb állat>, amelyet úgy dédelgetnek, kényeztetnek, hogy ölbe veszik, gyak. ölben tartják. Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, Ójad fúvó széltül drága gyermekedet. (Arany János)
