1. tárgyas Karjával v. karjaival huzamosabb ideig átfog v. átfogva tart vkit, vmit. Részegségében sorra ölelte a fákat, a járókelőket: Szíved haszontalan eped A földi vak lármában … Ott az érzékeny szeretőt Csapodár kar öleli. (Berzsenyi Dániel) Öleltem a nyakát, … ezzel az öleléssel a szeretetemet és a féltékeny haragomat egyformán kiadtam. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas Öröme, szeretete, szerelme jeléül átkarol és magához szorít vkit. Keblére, szívére ölel vkit; magához ölel vkit. Tündöklő aráját szivéhez ölelte. (Arany János) Ölelni vágyom a világot És sírni milliók szivén. (Komjáthy Jenő)
2. tárgyas <Levél végén, búcsúzóul, a levélíró szeretetének v. bizalmas viszonyának jeleként.> Ölel szerető öcséd. Pistát ölelem.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (irodalmi nyelvben) Szerelemben testileg érintkezik (vkivel), közösül, szeretkezik. Ehess, ihass, öllelhess, alhass! | A mindenséggel mérd magad! | Sziszegve se szolgálok aljas, | nyomorító hatalmakat. (József Attila) Vidám csavargók ölelnek | most a reccsenő ágú bokrok alatt. (Radnóti Miklós)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.