ölelget
ölelget [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e, ë]
Gyakran v. többször egymásután ölel, átölel, megölel vkit v. vmit. Ölelgette, csókolgatta. Meghatottan ölelgette rég nem látott anyját. Nem kellek, ugy-e bár, nem kellek én neked? | Van már kit te ölelsz, ki téged ölelget. (Petőfi Sándor) [Fiatal asszonyok éneke.] Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk … | egész éjjel ölelgetjük. (József Attila)
Igekötős igék: átölelget; felölelget; megölelget; összeölelget.
ölelgetés; ölelgetett; ölelgető.
