1. <Két személy> egymást öleli, ölelgeti. Nézd, hogy ölelkeznek. S szólt az ördög: „Fázni kezdek, | … Jer, ölelj meg, jer, csókolj meg!” S ölelkeztek, csókolóztak. (Petőfi Sándor) Fehérben ifju es leány Ölelkezik s a hídon van már: „Egymásé a halál után!” (Arany János) [A táncoló párok] el-elváltak egymástól, és mintha percnyi elválásukat is megbánták volna, tízszeres tűzzel újra ölelkeztek. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Két v. több dolog> összhangba olvadva érintkezik, összeér. Mint a tengeren, hol mélység És magasság ölelkeznek. (Gyulai Pál) És ez így megy mindörökkön Mindörökké, föl-alá. | Így ölelkezik a földön Születéssel a halál … (Vajda János)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Versben sorok, rímek> úgy csengenek össze, hogy két páros rímű sor választja el őket egymástól. Itt a sorok ölelkeznek.
Igekötős igék:összeölelkezik.
ölelkezés.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.