öltöget
öltöget [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyas Általában ismételten, gyakran ölt. A fiatal lyánka öltögette tűjére a gyöngyöket. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) Egész nap csak öltöget. Kezében tű és cérna van És öltöget szorgalmasan. (Vajda János) || b. tárgyatlan Öltöget vmin: vmely anyagon, ruhaneműn, ágyneműn stb. varrogat. Az ingen öltöget. Károly úr … egy lyukas zsákon öltögetett. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas <Nyelvet, fullánkot> többször egymásután kiölt. Öltögeti a fullánkját; vkire öltögeti a nyelvét: (átvitt értelemben is) ismételten, rendszeresen ócsárol, gúnyol vkit. Hadd öltögesse nyelvét rád a dőre! | Ne pillants hátra, csak mindig előre. (Reviczky Gyula) A Rossz Fiú … röhögött, és nyelvét öltögette apára. (Karinthy Frigyes)
Igekötős igék: felöltöget; hozzáöltöget; kiöltöget; leöltöget; megöltöget; odaöltöget; összeöltöget; ráöltöget; végigöltöget.
öltögetés; öltögetett; öltögető.
