öltöny
öltöny főnév -t, -ök, -e [e] (választékos)
1. (Férfi)kabát, nadrág és esetleg mellény együtt. Nyári, tavaszi öltöny; csináltat, vesz egy öltönyt. Öltönyre nem telt neki, csak kabátot vett. Jó téli öltönyt varratok, Mert közel a tél, s mostani Ruhámban meg is fagyhatok. (Petőfi Sándor) Csécseri utolsó új öltönyét 1868-ban varrta Czenyuga Pál polgári és katona-szabó. (Krúdy Gyula) || a. jelzői használat(ban) (számnévvel) Egy öltöny ruha: egy öltönyt kitevő ruha(darabok összessége, egésze).
2. (régies, irodalmi nyelvben) <Mindkét nem viseleteként:> általában öltözék, öltözet, ruha, ruházat. Papi öltöny; ünnepi öltöny. Testemen szétszakadt az öltöny, Éhen, szomjan s riadtan töltöm A nappalt és az éjszakákat, Miként az üldözött. vadállat. (Tompa Mihály) A suhogó fekete öltöny Halkal seper végig a földön. (Arany János) Odarohantak mind, belefogóztak a tündérlány öltönyébe …, átölelték lábait, úgy húzták visszafelé. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): öltönybélés; öltönycsere; öltönydarab; öltönygomb; öltönyváltás.
öltönyös; öltönyű.
