öltöző
öltöző melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy v. ritk. dolog>, aki v. amely öltözik. Öltöző nő; őszi színekbe öltöző természet.
2. (népies, régies) Öltő (Ia). Egy öltöző ruha. Ő császársága megtudván, hogy az urunk francia köntöst visel, titkon egy öltöző köntöst csináltatott. (Mikes Kelemen) Nem volt több egy öltöző ruhájánál. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e] <Gyárban, színházban, sporttelepen stb.> külön szoba, fülke, helyiség, amelyben öltözni, ill. vetkőzni szoktak. A színész öltözője. Az üzemben van mosdó és öltöző; mérkőzés előtt az öltözőben gyülekeztek. Első feleségemet, a bársonyszemű, szelíd és szenvedélyes színésznőt … romantikusan szöktettem meg férjétől, sötét öltözőkön és süllyesztőkön át. (Karinthy Frigyes) Riadtan bámultak rám …, s az öltöző felé akartak tuszkolni. (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): öltözőfülke; öltözőszék; öltözőszoba; öltözőterem; öltözőtükör.
öltözői.
