1. Olyan <személy v. ritk. dolog>, aki v. amely öltözik. Öltöző nő; őszi színekbe öltöző természet.
2. (népies, régies) Öltő (Ia). Egy öltöző ruha. Ő császársága megtudván, hogy az urunk francia köntöst visel, titkon egy öltöző köntöst csináltatott. (Mikes Kelemen) Nem volt több egy öltöző ruhájánál. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e] <Gyárban, színházban, sporttelepen stb.> külön szoba, fülke, helyiség, amelyben öltözni, ill. vetkőzni szoktak. A színész öltözője. Az üzemben van mosdó és öltöző; mérkőzés előtt az öltözőben gyülekeztek. Első feleségemet, a bársonyszemű, szelíd és szenvedélyes színésznőt … romantikusan szöktettem meg férjétől, sötét öltözőkön és süllyesztőkön át. (Karinthy Frigyes) Riadtan bámultak rám …, s az öltöző felé akartak tuszkolni. (Gelléri Andor Endre)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.