ön [2]
ön [2] névmás, birtokos (bármely személyű birtokos személyragos főnévvel, rendsz. egybeírva v. néha kötőjellel kapcsolva; nyomósítva: → önnön) (régies)
A személyraggal meghatározott személy saját tulajdonában levő, saját magához tartozó, vele magával kapcsolatos; saját, tulajdon. Málit akarám megmenteni, utóbb ön szívemet kell őriznem. (Kisfaludy Károly) Önboldogságodat fogyasztod a természetellenes dacban. (Vas Gereben) Alázatos szolgák vagytok, s önméltóságtokat fölfelé észre nem meritek vétetni. (Vas Gereben) Itt, adj világot emberi ész, vagy törpülj le önműveid előtt. (Jókai Mór) A tudományos lelkiismeret kötelességünkké teszi tudomást szerezni a világról, akkor is, ha az fájdalmas, önlelkünk ellenére is. (Babits Mihály)
