önakarat
önakarat [n-a] főnév (régies)
Vkinek saját, tulajdon akarata, elhatározása. Önakaratból. Körödbe helyze [= helyezett] végzetem szeszélye, S önakarat im száműzésbe visz. (Madách Imre) Nem volt semmi önakarata; engedett magával mindent tenni. (Jókai Mór)
önakaratú.
