önbecsülés
önbecsülés [mb v. nb] főnév (kissé választékos)
Az a lelki magatartás, jellemvonás, ill. tény, hogy vki becsüli saját magát, emberi méltóságát, szellemi, erkölcsi értékét, hogy saját értékének tudatában van. Józan, mértéktelen, szertelen, túlzott önbecsülés. Nincs benne semmi önbecsülés. Idegeink izgatottsága oly tükröt tarthat előnkbe, mely által önbecsülésünk csökken. (Kemény Zsigmond) Babits Mihály | azt mondta: jőjjek ma a válaszért. | Nehéz hét volt, és rettentő a tét: | az egész jövő, az önbecsülés… (Szabó Lőrinc)
önbecsülési.
