1. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki túlértékelve önmagát, szemmel láthatóan meg van elégedve a maga adottságaival, eredményeivel, s ezeknél többre nem is vágyik. Önelégült ember. Ne légy olyan önelégült! || a. (kissé rosszalló) Ilyen személyre valló, rá jellemző <külső, megnyilatkozás>. Önelégült mosoly, tekintet; önelégülten beszél. Önelégült arccal hallgatott. Pocakra is tett már szert, s önelégülten ütögetett rá a tenyerével. (Jókai Mór)
2. (régies) Megelégedett. Mióta átadta birtokát, azóta ma először tért önelégülten haza. (Mikszáth Kálmán)
önelégültség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.