önelvű
önelvű [e; n-e] melléknév -en [e], -bb (tudományos)
Olyan <idealista tudományos szemlélet, módszer>, amely csupán és szigorúan saját tárgya szempontjából, a maga rendszere, belső törvényszerűségei alapján vizsgálja, kutatja, elemzi, rendszerezi a jelenségeket. Önelvű irodalomtudomány.
önelvűség.
