1. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely erős érzelem következtében mindenről megfeledkezik, s egészen átadja magát ennek az érzelemnek. Bánfi … egyszerre elfeledkezik magáról, s az igéző szép hölgyet hevesen kebléhez szorítva, annak arcára egy forró csókot nyomott. Béldiné felsikoltott, s eltaszítá az önfeledt férfit. (Jókai Mór) || a. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos, tőle származó <megnyilatkozás, külső>. Önfeledt mosoly. Önfeledt arccal hallgatta a gyönyörű zenét. Látja ölén Miklós a szép szelid arcot … S lehajolván sűrü, önfeledett csókra, Közben susogását így tördeli szókra: | … „Jer velem – elviszlek – paripám nyergelve –.” (Arany János) Önfeledten odaszorította útközben a szép fejecskét melléhez. (Mikszáth Kálmán) || b.Önfeledt pillanat: olyan p., amelyben vki, főleg nő vmely érzelem (kül. szerelem) hatására magáról megfeledkezve, könnyelmű, esztelen, bűnös tettre ragadtatja magát. Egy önfeledt pillanatában a rossz tanácsadó szenvedélynek férjeiket a szerető kedvéért megölték. (Jókai Mór)
2. Olyan <érzelmi állapot>, melyben az ember teljesen átadja magát az öröm érzésének; mámoros. Önfeledt boldogság, vidámság. Csillanó tükrén a tónak Mint az árnyék leng a csónak … Fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. (Vajda János) Tovább viháncol önfeledten | a sok hancúzó kisdiák. (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen érzelmi állapotból fakadó, rá jellemző <megnyilatkozás>. Önfeledt kacagás, ujjongás.
3. (ritka) Önkéntelen, csaknem reflexszerű <cselekedet, magatartás>. Egy önfeledt mozdulattal a fejéhez kapott. Pálma e szóra, hogy elfogták … a rablóvezért, önfeledten ugrott fel a székéről. (Jókai Mór) S mig szivem dobbanva retten, mind [= mindegyre] ismétlem önfeledten … (Babits Mihály–Poe-fordítás)
önfeledtség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.