önkéntelen [e-e] melléknév és határozószó, (kissé régies) önkénytelen
I. melléknév -ül, -ebb [e] Olyan <cselekedet, magatartás>, amely vkinek akarata, szándéka nélkül v. annak ellenére történik, következik be. Önkéntelen kézmozdulat. Önkéntelen mosoly futott át arcán. Önkéntelenül arra gondol az ember, hogy … Minő földöntúli gyönyör az: az önkénytelen sugallattól átmelegülve dolgozni egy munkán. (Jókai Mór) Önkénytelenül megmutatta telt lábszárait, amelyeken piros gumiszalag feszült. (Krúdy Gyula) Későn ébredtek föl, összeölelkezve, … önkénytelenül, álmukban. (Hunyady Sándor)
II. határozószó (kissé választékos) Önkéntelenül, önkéntelen módon. Önkéntelen felsikoltott. Önkénytelen eszünkbe tolul, mily kevesen ismerik nálunk Keményt. (Péterfy Jenő) Önkénytelen vitte ahhoz az átkozott kúthoz a lába. (Mikszáth Kálmán) Fut a bús gím, fedve vérrel. S nyomán a nyilas Hunor és Magyar | Önkénytelen is szebb tájakra tér el. (Tóth Árpád)
önkéntelenség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.