önvallomás
önvallomás főnév (választékos)
Az a vallomás, amelyet vki önszántából, önként, saját magáról, vmely tettéről, bűnéről tesz. Kegyetlen, keserű, kíméletlen, marcangoló, őszinte önvallomás. Az önvallomás nem föltétlen bizonyíték. Kivált ilyen esetben egy gyönge idegzetű női egyénnél. (Kaffka Margit)
