őrállás
őrállás [r-á] főnév
1. Az őrt áll szókapcsolattal kifejezett tevékenység, állapot, elfoglaltság; az a tény, hogy vki őrt áll (vhol); őrként (2) való felvigyázás, őrködés. A sztrájkolók őrállása a gyár kapui körül. Kifáradt a hosszú őrállásban. [Petőfit] a felváltására jött káplár azon kapta, hogy az őrállásra elfeledett szuronyt tűzni a fegyverére. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Vigyázó, gondos felügyelet. A két embernek az eltávolításával megszűnt az őrállás Ocskay László fölött. (Jókai Mór)
2. (régies) Az a hivatalosan megállapított hely, ahol az őrnek beosztása szerint tartózkodnia, őrködnie kell. A … katona elaludt az őrálláson. (Vajda János)
őrállási.
