őrangyal
őrangyal [r-a] főnév
1. (vallásügy) <A katolikus vallás felfogása szerint> minden ember mellé rendelt külön angyal, aki az embert sugallatával v. közvetlen beavatkozásával a testi-lelki veszedelemtől állandóan óvja, őrzi. Kellemes erkölcsök, kik rossz és boldog üdőben Fenmaradó fénnyel meg nem változva ragyogtok, Ó míg lelkemet a testnek kötelékei tartják, Szálljatok őrangyalképen keblembe lakóúl. (Vörösmarty Mihály) Hervatag őszi mosoly ragyog; Így néznek ránk a bús őrangyalok. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan személy, többnyire nő, aki vkit – rendsz. férfit v. ritk. vmely közösséget – állandóan szerető gondoskodással jó irányban vezet, s többnyire tudtán kívül megóvja a veszedelemtől. Mikor a züllés szélére került, ez a nő volt őrangyala. [Kossuthot,] e hazának dicső őrangyalát … A nemzet gyűlése egy szívvel és szájjal Egy polcra emeli csaknem a királlyal. (Sárosy Gyula) Ez ember őrangyalom volt. Szavai egészen megedzék lelkemet. (Jókai Mór)
őrangyali; őrangyalos.
