öregbedik
öregbedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (régies)
Öregbedik vmi: vminek mértéke, terjedelme növekszik; nő, fokozódik. Hiába fog öregbedni a mi gyötrelmünk … (Csokonai Vitéz Mihály) Miután az egykori sátorok helyén házak épültek, … a friss patak is, mely csörgedezésével apáinkat … ide csalta, azóta nagy pocsolyává öregbedett. (Eötvös József) || a. (ritka, választékos) <Vkinek, vminek a hír(nev)e, dicsősége, tekintélye> jelentősen (meg)növekszik. Ettől még inkább öregbedik a tekintélye. || b. (ritka) Öregszik, idősebbé, korosabbá válik, öregebb lesz. Mennél inkább öregbedünk, annál óvatosabbak leszünk.
öregbedés; öregbedő.
