öregség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az öreg (1) melléknévvel kifejezett testi, szellemi állapot. Korai öregség; látszik rajta, utolérte az öregség. Ősz fej, hajlott hát öregségre vall. Öregség, ruhátlanság, hideg és nélkülözés miatt dideregtek a tagjai. (Eötvös Károly) Ezernyi fajta népbetegség, | szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, | elmebaj, egyke … | mit bánja sok törvényhozó, | hogy mint pusztul el szép fajunk! (József Attila)
2. Az átlagos életkornak késői szakasza (az 50–60. éven túl); öregkor. Öregségére elérte, hogy … Csendben tölti öregsége napjait. Öregségére gondozásra szorult. Ahogy nőnek az árnyak, Ahogy fogynak az esték, Úgy fáj jobban és jobban Az eljátszott öregség. (Ady Endre)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.