őrizkedik
őrizkedik [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Ügyel arra, hogy vki, vmi kárára ne legyen, tartózkodik, óvakodik vkitől, vmitől. Őrizkedik vkitől, vmitől: őrizkedik a rossz társaságtól. Őrizkedjünk a zsebtolvajoktól. Igen irgalmas Úr ez. | Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Büntől őrizkedjünk. (Balassi Bálint) Az alattomos emberektől életemben ritkán tudtam őrizkedni. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Nem csinál v. nem alkalmaz vmit; tartózkodik vmitől. Mindig fognak találkozni emberek, kik az erősebb kifejezésektől … őrizkednek, mint a foghagymától. (Vörösmarty Mihály) Őrizkedjél a gúnynak és elmésségnek kétélű fegyverével érzékenyen sérteni másokat. (Deák Ferenc)
őrizkedés; őrizkedő.
