őrjítő
őrjítő melléknév -n v. -en [e], -bb
1. (választékos) Őrületbe ejtő, kergető; ész vesztő. Ez asszony közelében … elfelejtett haragot, büszkeséget, őrjítő szenvedélyt. (Jókai Mór)
2. (túlzó) Szerfölött bosszantó. Őrjítően magas. Ez őrjítő, ezt nem lehet kibírni.
