őrjöngés

Full text search

őrjöngés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. Az őrjöng (1, 2) igével kifejezett cselekvés, magatartás, lelkiállapot; az a tény, hogy vki őrjöng; vkinek őrültségében való dühöngése, tombolása. Őrjöngésbe kezd. Kitört rajta az őrjöngés. Őrjöngés fogta el a hír hallatára. Dühe valóságos őrjöngésbe csapott át.  Észbeteg anyjától a születéssel együtt az őrjöngésből is részt kapott. (Kemény Zsigmond) Lába előtt a vad szenvedélyek Megjuházva, békén figyelének: De csak egy hang kelle, hogy kobozza Mindeniket őrjöngésbe hozza. (Arany János) [A táltosnak] nem lehetett beszélnie. Az embereket olyan őrjöngés fogta el, hogy a vér patakzott az arcukból. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, túlzó) Fékezhetetlen erejű, vak, tomboló szenvedély, indulat (felső foka). A féltékenység, a szerelem, a vágy őrjöngése.  Divatba jött a más országból már rég kiküszöbölt aranycsinálás őrjöngése. (Jókai Mór) A szerelem őrjöngése egyik szívről a másikra ragad. (Jókai Mór)
őrjöngési.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi