1. Olyan, ami őröl (1); az őrlés munkáját végző. A búzát, gabonát őrlő malomkövek.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmit lassan porrá rágva v. felemésztve pusztító. Lassan őrlő féreg emészt belől. (Kölcsey Ferenc) A kidült fában őrlő szú lakik … A honfi honfira vádaskodik. (Tompa Mihály)
II. főnév -t, -je [e]
1. (népies) Az az ember, aki gabonát őrlet a malomban, aki gabonája megőrlésére vár. Sokan voltak-e az őrlők? A molnárné … jár-kel mosolyogva az őrlők között. (Mikszáth Kálmán)
2. (orvostudomány) Őrlőfog, zápfog. Kis, nagy őrlő.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.