őrmester
őrmester főnév
<Hadseregben, ill. katonai jellegű testületben> a szakaszvezetőnél magasabb, a törzsőrmesternél alacsonyabb rendfokozatban levő személy v. ritk. ilyen rendfokozat. Karpaszományos őrmester; → manipuláns őrmester; → továbbszolgáló őrmester; olyan, mint egy → zupás őrmester. Rendfokozata őrmester. Balla őrmester is él a gyanuperrel S külföldről beállít négy vitéz emberrel. (Sárosy Gyula) Az őrség vezetője kis, kövér őrmester volt, békeidőben pék. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): hadapród-őrmester; törzsőrmester.
őrmesteres; őrmesteri; őrmesterség.
