örökké
örökké határozószó
1. Az időben végtelenül, soha el nem múlón, az idők végtelenségéig. Semmi sem tart örökké. || a. (rendsz. túlzó) Az emberiség életének a végéig. Híre örökké élni fog. Halat a Visztula s gyermeket | A lengyel asszony ad örökké. (Ady Endre)
2. <Az egyes emberre nézve:> élete végéig. Örökké szeretni foglak. Örökké együtt maradunk.
3. (túlzó) Hosszú időn keresztül mindig újra, ismételve; ill. megszakítás nélkül, folyton(osan). Örökké dolgozik, mosolyog. Mely eddig veszte örökké, Győzni fog itt a jó. (Petőfi Sándor) Se nem iszik, se nem eszik, csak örökké gondolkozik. (Mikszáth Kálmán) || a. (túlzó) Nagyon gyakran (és alkalmatlanságot okozva). Örökké gúnyolódik, veszekszik. Örökké azt hajtogatja, kiabálja hogy … Mind a kettő vásott kölyök, akik minduntalan összeverekedtek az asztalnál. Odakünn is örökké azt tették a parasztgyerekekkel. (Mikszáth Kálmán) Ugyan ne beszélj már örökké bolondokat … (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): mindörökké.
