örökkévalóság
örökkévalóság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (választékos) Örökkévaló (1a) lét(ezés); öröklét. S mert halhatunk bármelyik percben S célunk mégis az örökkévalóság, Minden igaz ember ezért hős. (Ady Endre) Jézus … úgy gondolta, néki nem illik ott lenni, ahol valami halál esik, mert ő a halál legnagyobb ellensége, ő az örökkévalóság. (Gelléri Andor Endre) || a. (választékos) Az idő végtelensége. Őrültség, bölcseség, ah, minden egy… Az örökkévalósághoz ha méred. (Reviczky Gyula)
2. (vallásügy) Túlvilág, másvilág, örök élet. → Átszenderül az örökkévalóságba. Az örökkévalóságba költözött. Menjen idvezült férje után az örökkévalóságra. (Csokonai Vitéz Mihály) Az ember a másvilágon ellustul. Sürgős dolog nincsen, az ember mindenre ráér, – telik az örökkévalóságból. (Karinthy Frigyes) || a. (választékos) Örök dicsőség, halhatatlanság. Az emberi haladás hősei részesei az örökkévalóságnak.
3. (átvitt értelemben, túlzó) Nagyon hosszú, végtelennek tűnő idő. Egy örökkévalóság óta nem láttunk, nem találkoztunk. Egy örökkévalóságba telt, míg választ kaptam. Hosszú idő, egy örökkévalóság Lesz várásomnak minden napja majd. (Petőfi Sándor) Örökkévalóságnak tetszettek előttem a percek. (Jókai Mór)
