öröklés
öröklés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Az örököl (1–2) igével kifejezett történés, eljárás; az a tény, hogy vmit örökölnek; vminek örökségül való elnyerése, megszerzése. Föld, ház, könyvtár, szőlő, vagyon öröklése. Öröklés útján v. örökléssel jutott az ékszer birtokába. Ő jogosult az öröklésre. || a. Az örököl (3) igével kifejezett folyamat, jelenség; átöröklés. Betegség, hajlam, tehetség öröklése.
Szóösszetétel(ek): 1. öröklésjog; öröklésképesség; örökléstudomány; 2. trónöröklés.
örökléses; öröklési.
