örömkönny
örömkönny főnév, (régies, irodalmi nyelvben) örömköny, örömkönyű
Az örömtől, boldogságtól, meghatottságtól kicsorduló könny. Örömkönnyek között ölelte át fiát. Örömkönnyeket hullat. Szememből örömköny fakad. (Csokonai Vitéz Mihály) Koszorút kötöttem Cserfa-levelekbül, Harmat csillog rajta Örömkönnyeimbül. (Petőfi Sándor) Jancsi elsápadt. A szemét örömkönnyek árasztották el. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): örömkönnycsepp.
örömkönnyes.
