örvend
örvend [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] (választékos)
1. Örül (1–2, 4). Örvendek (a szerencsének): örülök, hogy megismerhettem (önt). Velünk örvend az egész haladó világ. Az egész világ feléledt, S az elérkezett tavasznak Örömére minden örvend. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. <Udvarias szóhasználatban:> Örvend vminek: vmit magáénak mondhat, vmije van, vmilyen állapotban van. Nagy bizalomnak örvend; jó → egészségnek örvend; jó hírnévnek örvend; → közkedveltségnek örvend; → közutálatnak örvend; nagy népszerűségnek örvend. Pista … nemcsak fizikai egészségnek örvendett, hanem kedélye, észjárása és életmódja is veszélytelen volt. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: megörvend.
Szóösszetétel(ek): kárörvend.
örvendő.
