őshaza
őshaza főnév
1. (történettudomány) Az a terület, ahol egy nép kialakulása idején élt, s ahonnan később elvándorolt. Finnugor, indoeurópai, szláv őshaza. A magyarok őshazáját sokan keresték. Egy csomó magyarnak fel kell kerekedni és visszatérni az őshazába … (Krúdy Gyula)
2. (tudományos, választékos) Az a terület, ahol vmely növény v. állat eredetileg található volt, s ahonnan később másfelé is elterjedt. A kávé őshazája Kelet-Afrika.
őshazai; őshazájú.
