ősnyelv
ősnyelv főnév (nyelvtudomány)
1. Az a feltételezett kezdetleges nyelv, amellyel az emberiség egyes csoportjai a tagolt hangokból álló emberi nyelv(ek) keletkezése idején éltek.
2. (elavulóban) Alapnyelv (1). Indoeurópai ősnyelv.
ősnyelvi.
