összebogoz
összebogoz tárgyas ige
1. <Két v. több szálat> egymásba v. egy csomóba bogoz, csomóra köt. Összebogozta a cipőfűzőjét. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Két v. több személyt> összeköttetésben, kapcsolatban tart egymással vmi. Érdek bogozza őket össze; Mind egymáshoz kötött rabok. (Reviczky Gyula)
2. (határozóval) <Két v. több szálat ügyetlenségből v. rosszindulatból> úgy bonyolít, hogy kibonthatatlan v. nehezen kibontható csomó keletkezik. Úgy összebogozta a madzagot, hogy csak szétvágni lehetett.
3. (átvitt értelemben) <Ügyetlenségből v. szándékosan> úgy ismertet, ad elő vmit, hogy annak megértése, tisztázása nehézzé v. lehetetlenné válik. Egészen összebogozta a kérdést.
összebogozás; összebogozható; összebogozó; összebogozott.
