összecsődül
összecsődül tárgyatlan ige (rosszalló)
1. <Sok ember, állat> egybesereglik, egy helyre tódul. A szerencsétlenség színhelyére összecsődül a tömeg. És mint csikasz ordas tél idején … faluba ront bátran, … Csecsemőt is néha kiragad bölcsőbül, Mire a vasvillás falu összecsődül: | Toldi azonképen … Szüntelen a bosszút éhezi-szomjazza. (Arany János) [A kutyák] összecsődültek a kasznár udvarán az ajtaja előtt. (Mikszáth Kálmán)
2. (túlzó) <Néhány ember> összejön, összeszalad, összegyűl. Összecsődült az egész család. Olyan nagy lármát csaptam …, hogy az egész ház összecsődült. (Jókai Mór)
összecsődülés; összecsődülő; összecsődült.
