összecsókol
összecsókol tárgyas ige
Többször és több helyen hevesen megcsókol vkit, vmit. Összecsókolja az arcát, gyermekét. Rajtam rontott, … nekem esett, összecsókolt, agyonölelt. (Jókai Mór) Egy egészen öreg sovány asszony esett a nyakamba s csókolt össze. (Móricz Zsigmond)
összecsókolás; összecsókoló; összecsókolt.
