összecsoportosul
összecsoportosul tárgyatlan ige
1. <Több személy> csoportba verődik. A járókelők összecsoportosultak. Hol legvadabbul lobogtak a lángok, ott csoportosult össze legtöbb ember. (Jókai Mór) Bevárják az éjfélt, mikor a város lakosai … nem csoportosulnak össze. (Mikszáth Kálmán) || a. (irodalmi nyelvben) Egybegyűl (1). [A faluban] világosodtak az ablakok, összecsoportosult a család. (Gyulai Pál)
2. (ritka) Összetorlódik (1). [A folyamon] töredékes jégtorlaszok csoportosulnak össze. (Jókai Mór)
összecsoportosulás; összecsoportosuló; összecsoportosult.
