összedúl
összedúl tárgyas ige
1. Összevissza dobál, fenekestül felforgat vmit. A fiók tartalmát alaposan összedúlták. Irásaimat összedúlták. (Csokonai Vitéz Mihály) A madár megépíti fészkét, még ha tart is tőle, hogy kegyetlen kezek összedúlják. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) <Helységet, vidéket, országot> rabolva, fosztogatva végigpusztít, feldúl. A tatárok összedúlták Magyarországot. Én hallgatok, – De azt tudom, hogy összedúlom e hont, S felgyújtok mindent, ami vérbe nem fúl. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Érzelmet, tervet, meggyőződést, hagyományt> felkavar, megrendít. Cinkosa … vakmerő terveit összedúlta. (Jókai Mór) A királyné … összedúlta nőtisztelő lovagi érzületét. (Gyulai Pál)
összedúlás; összedúló; összedúlt.
