összeér
összeér tárgyatlan ige
1. <Két v. több dolog, testrész> szélével egymáshoz ér. A két asztal összeér. A fa ágai összeérnek. Ajkuk, kezük összeért. Az arca egyre sötétebb. A két szemöldöke már összeér. (Gárdonyi Géza) || a. <Vmely tárgy, terület vmely másikkal> érintkezik. A két falu határa a pataknál összeér. [A disznóól] fedele összeért a szomszéd … istállójának a nádfedelével. (Móricz Zsigmond) || b. <Vmely meghajlított tárgy, ruhaféle> úgy hajlik, hogy a két vége egymással érintkezik. Nem ér össze a kabát, az öv. Úgy hajlítsd meg a drótot, hogy összeérjen!
2. <Két v. több mozgó tárgy, jelenség, élőlény> más-más irányból haladva egy helyre ér; találkozik egymással. A két irányból fúrt alagút vájatai hatvan nap múlva összeértek. A két viharfelhő összeért. Mikor összeérnek, megállanak és bókolnak, aztán összevegyülve haladnak tovább. (Gárdonyi Géza) E tájon … a két víz összeér. (Juhász Gyula) || a. (bizalmas) <Két mozgó tárgy> egymáshoz ütődik. Összeért a két biliárdgolyó.
összeérés; összeérő; összeért; összeértet.
