összefér
összefér tárgyatlan ige
1. <Két v. több személy> egymás közelében jól megfér (2); egymással békességben, jól megvan. Összefér vkivel. Ők ketten jól összeférnek. A házastársak nem férnek össze. Péter és Pál (tudjuk) nyárban | Összeférnek a naptárban. (Arany János) Mi egy társaságban nem férünk össze, mint két kard nem egy hüvelyben. (Szigligeti Ede)
2. <Két- v. többféle emberi megnyilvánulás, cselekedet, fogalom stb.>illik egymáshoz; egyik elvileg nem zárja ki a másikat. Összefér vmivel; állásával, elveivel összefér. Dal és a szerelem virága Oly szépen összefér itt. (Reviczky Gyula)
összeférés; összeférhető; összeférő.
