összefűz
összefűz tárgyas ige
1. <Vmiből több darabot> fonalra fűz. Összefűzi a dohányleveleket; összefűzi a gyöngyöket. || a. <Több darabból álló tárgyat> úgy készít el, hogy az egyes darabokat, részeket egymásba fűzi, v. egy közös tartó szálra (pl. drótra) ráerősíti. Koszorút fűz össze virágokból. [A bokrétát] a vídámabb Múzsáknak | … Fűzzék öszve rózsa színű újjai. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. <Két v. több tárgyat v. élőlényt> vmivel egymáshoz köt. Szíjjal összefűzi a kutyákat. Lánccal fűzték össze a rabokat. Vaskapcsaidat … hajítsd által, s fűzd össze a hajód az övével. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. Összefűzi magát: fűzőjét derekán szűkre húzza; befűzi magát.
4. (átvitt értelemben, választékos) <Két v. több embert> egymással rokoni, lelki, világnézeti stb. kapcsolatba hoz. Közős cél fűzi össze őket. Az érdek szálai fűzik össze őket. Vérrokonság fűzi össze veletek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A tények, a valóság … szorosan összefűzték … őket. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, választékos) Összefűz vmiből vmit: több részletből egy egységes egészet alkot. A szavakat mondatokká fűzzük össze. Nagyított körülmények egész történetet fűztek össze meghasonlásból, nőragadásból, párviadalból. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vmi összefűz vmit: vminek az összetartozását, egységét megteremti, biztosítja. Az írásmű részeit az alapeszme fűzi össze.
összefűzés; összefűzet; összefűzhető; összefűző; összefűzöget; összefűzött.
