összegabalyodik
összegabalyodik tárgyatlan ige
1. <Szálas anyag> szétválaszthatatlanul v. nehezen szétszedhetően összekeveredik. Összegabalyodik a fonal. || a. (ritka) <Több élőlény> mozgás közben úgy összekeveredik egymással, hogy nem találja a helyét, eredeti rendjét. A csapatok összegabalyodtak. Jó időbe telt, míg a négy rossz ló saját magába ütközve, összegabalyodva keservesen megfordította a batárt. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Vmely gondolati v. tényösszefüggés érthetetlenné, áttekinthetetlenné, teljesen zavarossá válik. Gondolatmenete összegabalyodott.
összegabalyodás; összegabalyodó; összegabalyodott.
