összegubancol
összegubancol tárgyas ige
1. <Szálas anyagot, hajat> gubancolva úgy összezavar, hogy lehetetlen v. nehéz újra elrendezni. Összegubancolja a fonalat. Felemás haja fején összegubancolva. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Bonyolulttá, zavarossá, kiismerhetetlenné tesz vmit. Jól összegubancolták ezt az ügyet! Ocskay … hallgatott, kereste a kezdetét az eszméi fonalának. Nagyon össze volt az gubancolva. (Jókai Mór) Ezekkel a még mindig sajgó, eleven fonalakkal köti a drámai bogot, s miután összegubancolta, akár a … cérnaszálakat és megoldani nem tudja, türelmetlenül és haraggal széttépi őket. (Kosztolányi Dezső)
összegubancolás; összegubancolható; összegubancoló; összegubancolt.
